1990. dec. 14-én nyílt meg Budapesten, a Történelmi Múzeumban a romániai magyar képzőművészek kiállítása, ahol ötven művész alkotásai láthatók. Az Erdély Művészetéért Alapítvány szintén kiállításra készül, pályázatot hirdetett erdélyi képzőművészek részére. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./
1992. február 6.
Jan. 21-én érkezett haza Magyarországról dr. Sófalvi György /Szatmárnémeti/ orvos, a Független Magyar Párt elnöke. Távcsövet hozott a koltói Petőfi Múzeumnak, mellékelve a hivatalos ajándékozó okiratot. A távcsövet a budapesti Hadtörténeti Múzeum ajándéka volt. A román határőrök azt mondták, hogy tüzérségi távcső, fegyvernek minősül, ennek behozatala tilos. A távcsövet elvették, nem adtak róla elismervényt, kijött a rendőrség és Sófalvi Györgyöt délután 13 órától majdnem éjfélig nem engedték tovább. A román sajtóban később rosszhiszeműen szellőztették ezt az ügyet, nem írták meg az igazságot. /Sike Lajos: Ha a hatalom akarja, a távcső is elsül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
1995. november 2.
Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban megnyílt Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása. "Kolozsváron születtem, Erdély fővárosában, kisebbségi sorsban." - írta önvallomásában. "Meg akartam idézni, magam mellett akartam látni szellemiségünket, mintegy a magam megerősítésére. Így a követ addig faragtam, addig csiszoltam, míg az Adyvá, Bartókká, Szabó Dezsővé változott, s közben belekényszerítettem azt a vitális erőt, melyet ők magukban is hordoztak." /Magyar Fórum (Budapest), nov. 2./
1997. május 9.
Máj. 9-én Budapesten, a Hadtörténeti Múzeum díszudvarán felállították az Országos Hadifogoly-emlékművet "A második világháború hadifoglyainak és az elhurcoltak emlékére" felirattal. Paál Dezső szobra egy magyar honvédet ábrázol. Az avatás napján a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének elnökhelyettese, dr. Vértesy László köszöntötte a megjelenteket, köztük dr. Korsós László dandártábornokot, a Hadtörténeti Múzeum főigazgatóját. Fodor István honvédelmi államtitkár mondott ünnepi beszédet. Elmondta, hogy mintegy 700 ezer embert hurcoltak szovjet hadifogságba, és 300 ezret angol és francia hadifogságba. /Hadifogoly Híradó (Budapest), jún., VI. évf. 3. sz./
1999. május 11.
Budapesten, a Hadtörténeti Múzeumban Miholcsa József marosvásárhelyi szobrászművész és Xantus Géza csíkszeredai (születésű) grafikusművész közös tárlata április 9-június 30. között látható. Miholcsa József műkőből alkotott köztéri szobrai itthonról is ismertek: Kossuth Lajos egész alakos térszobra, valamint Márton Áron büsztje Gyergyószentmiklós büszkesége, Apor Péter mellszobra Torján áll, az Incitato Dálnokon (sőt, egyik variánsa fogantatása helyén, Fortyogófürdőn is) látható. Xantus Géza grafika és festészet határmezsgyéjén egyensúlyozó alkotásai valósággal rárímelnek alig öt évvel idősebb kiállítótársának mondandóira. /Gábor Dénes: Két erdélyi művész közös kiállítása Budán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./
1999. október 9.
Okt. 6-án a Székely Nemzeti Múzeumban /Sepsiszentgyörgy/ megnyílt Nagy B. János amatőr festő kiállítása, aki az aradi tizenhárom portrésorozatával tisztelgett emlékük előtt. A most nyolcvanegy éves Nagy B. János nyugalmazott tanító Szárazajtán született, s hetvenöt éve él Sepsiszentgyörgyön. A múzeumban a budapesti Hadtörténeti Múzeum ajándékaként érkezett anyag látható. /A Székely Nemzeti Múzeum tisztelgése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./
2000. augusztus 29.
Hetedik alkalommal rendezték meg aug. 25-26-án a Maros megyei Hármasfaluhoz tartozó Székelyszentistvánon az államalapító Szent István király emlékünnepét. A millenniumi hálaadó istentiszteleten Czirják Árpád katolikus pap, kolozsvári érseki helynök hirdetett igét. Ünnepi beszédet mondott Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Kötő József, a román oktatási minisztérium államtitkára és Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője. Az emlékünnepség résztvevőit köszöntötte Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete. Ezt követően megkoszorúzták Szent István szobrát. Ez volt az első köztéri szobor, amelyet Erdélyben a magyar államalapító király tiszteletére emeltek. Az ünnepség keretében Tölle Tibor történész, a Hadtörténeti Múzeum munkatársa tartott nagy tetszéssel fogadott előadást a székelyek ezeréves történelméről. A helyi Barátosi udvarházban fotókiállítás nyílt a debreceni Déri Múzeum anyagából, amely Hajdú-Bihar megye ezeréves történetét mutatja be. /Szent István-emlékünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./ A második napon az 1200 lakosú falu közösségi életéről, a szociális intézmények fejlesztéséről, valamint a falugondnoki szolgálat erdélyi perspektíváiról szóló szakmai tanácskozással folytatódott a millenniumi rendezvénysorozat. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 28. - 1790. sz./
2001. július 2.
Zágoni Művelődési Központban jún. 30-án Kiss Manyira, a XX. századi magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjára emlékeztek születésének 90., halálának 30. évfordulóján. Az ünnepségen Szebeni Zsuzsa, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) határon túli referense szervezésében az OSZMI fotótárában őrzött felvételek reprodukcióiból kiállítást nyitottak meg, mely ezentúl a Kiss Manyi-emlékszoba állandó kiállításának anyagát gazdagítja. Ugyanakkor kiállították azt a zongorát is, amelyen Kiss Manyi gyermekkorában zongorázni tanult. /Kiss Manyira emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2001. júl. 2./
2001. július 3.
A Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület /Gyergyószentmiklós/ égisze alatt tevékenykedő 14-es Székely Határőr Gyalogezred "kincstára" nemrégiben egy korhű zászlóval gazdagodott. A Magyar Hadtörténeti Múzeumban őrzött eredeti zászló hiteles másolatát a budapesti 32-es Gyalogezred Katonai Hagyományőrző Csoportja május 30-án ünnepélyes keretek között nyújtotta át a gyergyószentmiklósi bajtársaknak. A római katolikus templomban Hajdó István esperes megszentelte és megáldotta a zászlót. Gyergyószentmiklóson Parászka Géza volt a helyi a hagyományőrző egyesület megálmodója, létrehozója, ezelőtt két évvel. A Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület a magyarországi bajtársakkal együtt részt vett a csíksomlyói búcsún is. A gyergyói 14-es Székely Határőr Gyalogezred különféle rendezvényeken vesz részt, ahol egyenruhában megjelenve egy kis ízelítőt nyújthat a magyarság fénykorának tekinthető időkből. Idén négy magyarországi eseményen vettek részt. Ezek közül a legrangosabb a magyar honvédelem napja volt. /Jánossy Alíz: Hagyományőrzés Gyergyószentmiklóson. Hazakerült egy ereklye. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 3./
2002. július 23.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság júl.20-án emlékülést tartott 200 éves a magyar muzeológia, 130 éves a nagyváradi múzeum címmel Nagyváradon, a Református Püspöki Palota dísztermében. Neves magyarországi és hazai szakemberek tartottak előadásokat többek között a magyar muzeológia kezdeteiről, a néprajzi múzeumok történetéről, a Szatmár megyei muzeográfia múltjáról és jelenéről, múzeumalapítási törekvésekről, továbbá az aradi és a nagyváradi múzeum történetéről. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./ Megemlékeztek a 130 éve alakult első Bihar megyei Régészeti és Történelmi Egyletről is. Portik Imre helytörténész a város első múzeumáról beszélt. A történelmi Magyarország múzeumi áttekintőjét tartotta meg dr. Bodó Sándor, a budapesti Történelmi Múzeum főigazgatója. Külön beszélt az erdélyi múzeumokról, amint kifejtette 1914-re már majdnem 100 bejegyzett múzeumuk volt. A szilágysági muzeológia múltját és jelenét a Zilahról érkező Hegyi Éva, hasonlóképpen a Szatmár megyeit Németi János Nagykárolyból. /Emlékülés a magyar muzeológia tiszteletére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./
2002. szeptember 28.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a történelmi egyházak tagjaiból nemrég alakult héttagú emlékbizottság kutatást és megemlékezést indítványoz az 1943. január 12-én kezdődött doni offenzívában elhunyt honvédek emlékére. Fiatal történészek, Berekméri Róbert és László Márton a Don-kanyarban maradt sokezer katona névsorából megjelölték azokat, akiket Maros megyéből vitt el végzetük. Felkutatták és meséltették azokat, akik a 27. Székely Hadosztály vagy más egység katonájaként túlélték az orosz áttörést. Az összegyűjtött anyagból a fiatal szakemberek könyvet szándékoznak kiadni. A 2. magyar hadsereg teljes levéltári anyaga elveszett, a történészek kérik azokat a Don-kanyart megjárt férfiakat, illetve özvegyeiket, ha akad mondandójuk, netán naplót, emlékiratot őriznek, szíveskedjenek a marosvásárhelyi unitárius egyházközség irodájában jelezni. Az emlékbizottság szervezi a megemlékezést, a rendezvény védnöke lesz dr. Szabó Péter, a budapesti Hadtörténeti Múzeum munkatársa és dr. Bús János alezredes, a történeti irattár vezetője, akik előadást tartanak Marosvásárhelyen. /(lokodi): A Don-kanyarban elesettek emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./
2002. október 28.
A kolozsvári születésű Szathmári Pap Károly festőművész, az első magyar fotóriporter születésének 190. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás a Román Országos Katonai Múzeum anyagából Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban, mintegy tisztelgésként a román hadsereg napja előtt is. A kiállítás anyaga mintegy száz fotó, akvarell és grafikamásolat. Továbbá fegyvereket és katonai egyenruhákat is bemutatnak. Szathmári Pap haditudósítóként megörökítette a krími háború és az orosz-török hadszíntér mindkét oldalának harci eseményeit. Carol König, a román kulturális és vallásügyi minisztérium kisebbségi igazgatóság igazgatójának szavai szerint mindkét nép sajátjának tekintheti Szathmári Pap Károly életművét. /Szathmári Pap Károly emlékkiállítás a Hadtörténeti Múzeumban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
2003. április 21.
Emlékszik, írta Sike Lajos, mennyire haragudott, amikor hírül vette, hogy Kocsis István író kolozsvári lakását budapestire cserélte. Éppen ő, akinek legtöbb műve a helyállásról, a felelősségről szólt. Most megértette és még jobban felnéz rá, mint amikor itthon ünnepelt erdélyi magyar író volt, amikor a szatmárnémeti színház sorozatban mutatta be drámáit, többségüket Gyöngyösi Gábor rendezésében. Az anyaországban írt új könyvei (pl. Történészek a kereszten, A Szent Korona tana, A Szent Korona misztériuma, A szakrális fejedelem, Széchenyi avagy a magyarságtudat regénye), de nem utolsósorban az itthoni meghívások nyomán tartott előadásai megváltoztatták véleményét. Amíg számos áttelepült erdélyi tollforgató nem tudta túlszárnyalni itthoni teljesítményét, Kocsisnak ez egyértelműen sikerült, még akkor is, ha az anyaországi kultúrpolitika elismerése ezt nem tükrözi egyértelműen. Az a hatalmas tudás- többlet, ami mind műveiből, mind élő beszédéből kiérződik, csak az anyaországban, pontosabban Budapesten szerezhető meg, hisz ott működik az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, s megannyi rangos gyűjtemény, kutatóintézet. A napokban a szatmárnémeti Kölcsey Főgimnáziumban Kocsis István volt iskolájának mai diákjaival találkozott. Nagy szó ma, ha akár 20-25 diák figyelmét rövidebb időre is le tudja kötni a történelem, hisz sokkal inkább érdekli őket az informatika, az angol nyelv. Kocsis István rájött arra, hogy a budapesti történészek sem ismerik nem ismeri a magyarság történelmét. Nagyon frappáns példákat hozott fel erre. Az első mindjárt a Lex Apponyi esete a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Hallgatta a tévében az MTA vezetőjének magyarázatát a gróf Apponyi Albert (1906-tól 1910-ig vallás és közoktatásügyi miniszter) nevéhez fűződő iskolatörvényről és nem hisz a fülének: az elnök úr a magyarországi nemzetiségek további elnyomása eszközének minősíti! Másnap legfontosabb dolga, hogy maga is elolvassa a Lex Apponyit. Két változatot is talál. Az egyikről mindjárt kiderül, hogy hamisítvány, amit Trianon után Constantin Angelescu román oktatásügyi miniszter fabrikált és terjesztett a Népszövetségben annak bizonyítására, hogy lám, a háború előtti Magyarországon még a román történelmet is magyarul kellett tanulják a románok! S az akadémia elnöke erről beszélt a tévében, de úgy mintha. az eredetiről szólna. Ez terjedt el Kádár János Magyarországán, olyannyira, hogy már csak kevesen tudták: nem ez az eredeti Lex Apponyi. Kocsis István véleménye: a történészek nem szeretnek forrásokat olvasni. /Sike Lajos: Hóna alatt Széchenyivel és a Szent Koronával: Kocsis István jóval többet hozott, mint amennyit elvitt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./
2003. április 24.
A Rákóczi Szövetség a pannonhalmi bencés apátsággal együttműködve történelmi-művelődéstörténeti vetélkedőt szervezett a Kárpát-medence magyar középiskolásai számára. A II. Cultura Nostra vetélkedőn eredményesen szerepelt a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium csapata. Az 1989-ben létrejött Rákóczi Szövetség a határon túl élő magyarok nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési és érdekképviseleti tevékenységét segíti. A II. Rákóczi Ferenc és kora tematikában szervezett verseny döntőjét e hónapban tartották Pannonhalmán. A II. Cultura Nostra verseny döntőjének nyertes csapatai nemrégiben tértek haza a jutalomkirándulásról. A győztes diákok vendéglátója volt a Bábolna Ménes Rt. és a Herendi Porcelángyár. A kirándulás programjában szerepelt a Budai Hadtörténeti Múzeum megtekintése, városnézés Veszprémben, valamint az Országház meglátogatása. A Rákóczi Szövetség 2003-ra meghirdetett, Gloria Victis elnevezésű történelmi vetélkedőre szintén benevezett a Tamási Áron Gimnázium. Ennek döntőjét október 23-án tartják, az 1956-os forradalom emlékünnepségeinek keretében. /Fábián Kornélia: Cultura Nostra. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./
2003. november 24.
Nov. 22-én A rendezés művészete című színháztudományi konferenciának adott otthont a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem. Román és magyar nyelven folytak az előadások, melyek a színháztudomány majd minden területét lefedték. A magyar nyelvű előadásokon a rendezésről neves előadók beszéltek: dr. Gajdó Tamás, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa, Kovács Levente, a Színművészeti Egyetem tagozatvezető tanára, Egyed Emese (Babes- Bolyai Tudományegyetem) a XIX, dr. Ungvári Zrínyi Ildikó (MSZE) , János-Szatmári Szabolcs (Partiumi Keresztény Egyetem), Tar Gabriella (doktorandus, BBTE), dr. Farkas Ibolya (MSZE), Ilyés István (doktorandus, BBTE), Balási András (MSZE), Bartha Katalin (doktorandus, BBTE) a korai Makrancos hölgy-előadásokkal foglalkozott, míg Gyéresi Júlia (MSZE), Killár Katalin (MSZE), Papp Éva (MSZE), Selyem Ildikó (MSZE) és dr. Béres András (MSZE). Könyvbemutatóra is sor került: dr. Béres András Kincses Elemér Csatorna című drámakötetét, dr. Lázok János és dr. Cristian Stamatoiu a Symbolon című folyóirat 2003/1-es számát ismertette. /Nagy Botond: Tudományos ülésszak a rendezés művészetéről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./
2005. október 6.
Már hónapokkal ezelőtt jogerős ítélet született az egyház javára, azonban a nagyszebeni reformátusok még mindig nem kapták vissza elkobzott javaikat. Varró Sándor lelkipásztor szerint az arany és ezüst egyházi ékszerek visszaszolgáltatása helyett a Román Nemzeti Bank (BNR), illetve a Nemzeti Történelmi Múzeum május óta időhúzási taktikát alkalmaz. A nagyszebeni református egyházközség a 70–80-as években, a Szekuritáté nyomására kényszerült beszolgáltatni ékszereit. A múzeumhoz 1972-ben 83,47 gramm arany-, a bankhoz 1980-ban 137,40 gramm arany- és 1390 gramm ezüsttárgy került. „Számunkra ez nem bizonyos mennyiségű aranyat meg ezüstöt jelent, hanem annál sokkal többet: egyházközösségünk történelmének tárgyi emlékeit. Az ékszereket, valamint pénzt és kegytárgyakat több mint kétszáz évvel ezelőtt a templomot alapító harminc család adományozta” – mondta el a lelkipásztor. A többéves pereskedés során mind a BNR, mind a múzeum vezetői és jogtanácsosai azzal próbáltak érvelni, hogy az egyház jószántából szolgáltatta be ékszereit. Ráadásul, ők sokkal jobb feltételek mellett képesek megőrizni az ékszereket, mint a református közösség. A végleges törvényszéki döntés nyomán viszont mindkét intézmény vezetősége álláspontot váltott. „Most egy tárgyalóbizottság kinevezését kérték tőlünk, amit még májusban meg is tettünk. Azóta sajnos csend honol az ügyben. Ráadásul adománylevéllel szeretnék átadni a tárgyakat, ami ügyvédünk szerint nem állja a helyét, hiszen itt nem karitatív gesztusról, hanem egy törvényszéki ítélet végrehajtásáról van szó” – nyomatékosított Varró Sándor. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja szerint a BNR már most készen áll visszaszolgáltatni az ékszereket. Nagy Ágnes szerint a két fél között mindössze levelezés történt, perre semmiképpen nem került sor. Nagy Ágnes állítását Varró Sándor egy vaskos bírósági dosszié bemutatásával cáfolta meg. /Szucher Ervin: „Biztonságban” a szebeni ékszerek? = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./
2005. október 22.
Sztálin budapesti szobra a diktatúra mementója volt, 1951-ben avatták fel, előtte kellett tartani a felvonulásokat. Az 1956 októberi forradalom első estéjén ledöntötték (csak a csizmapár maradt a talapzaton) és szétdarabolták az óriás bronzfigurát. Az összegyűlt tömeg a Városligettől a Nagykörútig, a főváros centrumát jelentő Emke-sarokig, majd a patinás étterem mögötti Akácfa utcába vonszolta a szobrot. Ott sok százan láttak neki a földarabolásához. A diktátor jobb kézfejét a Nemzeti Múzeumban láthatja a mai közönség, néhány korabeli relikviával egy tárlóban. A hetvenes évek végén telefonutasításra a többszáz négyzetméteres relief falat az egyik építőipari vállalat dolgozói lebontották. Mivel semmiféle külön útmutatást nem kaptak, buldózerekkel mentek neki a mészkő domborműveknek, amelyek ennek következtében ripityára törtek. Ebből botrány kerekedett, mivel Mikus Sándor, a szobor alkotója – aki akkor már kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész volt, valamint a SzOT-kitüntetés mellett a Munka Érdemrend arany fokozatát és a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is megkapta –, a legfelső párt- és állami fórumokig elment sértettségében és felháborodottságában. A csorbát kiköszörülendő és a szobrász erkölcsi kárát megtérítendő céllal hozott újabb felső utasítás arra kötelezte az illetékeseket, hogy a reliefsor minden egyes elemét megkeressék és sziszifuszi munkával utólagosan összerakják. Mire a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat udvarán összegyűlt a kőtörmelékek garmadája, neves művészekből alakult grémium a törmelékek állapotának kivizsgálására. Egyöntetűen megállapították, hogy ezt a romhalmazt már nem lehet restaurálni. Ekkor azt találták ki, hogy darabonként újra kell faragni a reliefsort – Mikus személyes irányításával – egy csepeli park dekorálására. Lassan el is készült tucatnyinál több részlet, de aztán a munkálatokat ismét leállították, feltehetőleg a mester 1982-ben bekövetkezett halála után. Budapesten a Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumban tárolták hosszú esztendőkön át, majd egy 2002-es szerződés tanúsága szerint a tizenkilenc részletből álló, összesen 27x1 méteres reliefsort a Terror Házának kölcsönözték ki. (MTI-Press) /Mi maradt a Sztálin-szoborból? = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./
2008. március 31.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Reneszánsz Év 2008 a 4× a reneszánszról című nagyszabású kiállítássorozattal emlékezik Hunyadi Mátyás trónra lépésének 550. évfordulójára. A tárlatsorozat keretében négy országos intézmény vállalkozott arra, hogy bemutassa a magyarországi reneszánsz művészetét. Az Országos Széchényi Könyvtárban Csillag a holló árnyékában címmel Vitéz Jánost, Mátyás király kancellárját központba állító tárlat nyílt, a Budapesti Történeti Múzeumban a reneszánsz királyi udvar műtárgyait és a fekete sereg hadieszközeit, a Magyar Iparművészeti Múzeumban Beatrix királyné hozományát, a Magyar Nemzeti Galériában pedig nagy értékű, külföldi gyűjteményekből származó műkincseket csodálhatnak meg a látogatók. /Kiss Judit, Budapest: Csillag a holló árnyékában. = Krónika (Kolozsvár), márc. 31./
2008. szeptember 24.
Demszky Gábort tojással megdobálták, a budapesti Történeti Múzeum ezt a tojáspecsétes öltönyt kéri. A „gúnyévek múltán visszafojtott lélegzettel fogják hallgatni” a történteket, írta nagy tisztelettel a lap munkatársa, Lokodi Imre. A Demokratikus Charta újjáélesztését Gyurcsány Ferenc találta ki, akit már zsigerből elutasít a magyarországi jobboldal. A kormányfőnek be kell látnia, alternatíva van: ha félreáll. /Lokodi Imre: A politikus öltönye. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./
